Árnyékvetés Abu Dhabiban – alkalmazkodó építészet

Az Egyesült Arab Emírségek szubtrópusi klímáján különösen rémisztő feladat az emberek számára kényelmes épületek tervezése. Nyáron a hőmérséklet rendszeresen 44°C fölé kúszik, a nap pedig még télen is állandóan süt.

A gazdag arab otthonokat és palotákat a középkor óta ékesítik a masrabija nevű ablakcsipkékkel, amelyek beengedik a levegőt és némi fényt, de a nap melegének jelentős részét kizárják, és védik a belteret a kíváncsi tekintetektől. A néha festett üveggel is bevont geometrikus facsipkék amellett, hogy dekoratívak, igen hasznosak is.

Régi, kazettás faablak (mashrabiya) az egyiptomi Kairóban. A kép a Keladawy tulajdona.

Az Abu Dhabi-ban található Al Bahr-tornyok kiváló energiahatékonyságot értek el a mashrabiya csúcstechnológiai szemléletű újraértelmezésével. Az ikerépületek felületére erősített, bonyolult rendszerbe foglalt paravánok a nap helyzetétől függően nyílnak ki és zárulnak be, így minimálisra csökkentik az energiafelhasználást, és a lehető legmagasabb komfortérzetet biztosítják. Az épületek okosak, a megoldás viszont meglepően egyszerű.

A kép az ARUP tulajdona.

A tornyokat az AHR építészeti cég tervezte az Abu Dhabi Befektetési Tanács részére, az Arup globális mérnöki céggel együttműködve, akik a terv mérnöki szempontjait (köztük a forradalmi homlokzatokat) fejlesztették. A díjnyertes konstrukció az Abu Dhabi-sziget északi partján fekszik, kilátással az Eastern Mangroves-fejlesztésre. Az épületek kialakítása ötvözi a környezeti hatékonyságot és a kulturális felelősséget.

„Ez egy alkalmazkodó épület: a forma és a teljesítmény a környezetnek megfelelően reagál” – mondta Giorgio Buffoni, az Arup londoni homlokzatfejlesztési csoportjának munkatársa.

Ennek köszönhetően az Al Bahr-tornyok kitűnő és gyönyörű példaként szolgálnak arra, hogyan használják ki az épületek az érzékelők legújabb generációjának előnyeit. A homlokzatot egy napkövető szoftver működteti, amely a nap helyzetének megfelelően vezérli a nyitási és zárási szekvenciát. A szenzorok ezenkívül a szélsebességet és a napsugárzási adatokat is rögzítik, hogy extrém szélsebesség vagy hosszabban borús időjárás esetén is szabályozzák a homlokzatot.

Nem csak ez az épület érzékeli a környezetet és alkalmazkodik ahhoz. Az „okos épületek” és alkatrészek immár több mint egy évtizede vannak használatban, a mindenhol jelen lévő, a világítást fel-le kapcsoló mozgásérzékelőktől a Nest termosztátjain át (amelyek megtanulják a lakók fűtésigényeit) a „személyszámláló” rendszerekig, amelyek követik, hány ember és mikor használ egy teret.

Emellett arra is volt már példa, hogy egy épületre nagy és ambiciózus, adaptív burkolatot tettek. Az egyik leghíresebb a Jean Nouvel és az Architecture-Studio által tervezett Institut du Monde Arabe (Arab Világ intézete). Az 1980-as években Párizsban épült létesítmény homlokzatát fényérzékeny nyílásokkal látták el, amelyek szintén az arab világ bonyolult mintáit idézték.

Mashrabiya az Institut du Monde Arabe (Az Arab Világ Intézete) épületén (Párizs, Franciaország). A kép a Pio3 tulajdona.

Az Al Bahr-tornyok 26 emeletes épületein nagy virágokat formázó, háromszögletű lapok fürtjei nyílnak. Egészen pontosan 2098, egyenként másfél tonnás konzolos homlokzati egység helyezkedik el 2,8 méterre az épület felületétől (hogy hozzá lehessen férni az ablakokhoz a tisztítás, az árnyékolási rendszerhez pedig a karbantartás során).

A kép az ARUP tulajdona.

Az árnyékolók politetrafluoretilénből (PTFE-ből) készültek: lényegében teflonnal bevont üvegszálas szövetből. Az egyes lapok mérete egy kicsit eltér, mivel a tornyok alakja nem tökéletesen hengeres. Formájuk három egymást metsző körből kiinduló hat tangenciális íven alapul, ami a régió egy hagyományos geometriai mintája.

Ahogy a nap felkel keleten és lemegy nyugaton, az útját egy vezérlőrendszer követi, és a nap helyzetére és erejére reagálva folyamatosan nyitja és zárja a homlokzati paneleket. Extrém időjárás esetén egy szélsebességet mérő anemométer és egy napsugárzás-érzékelő az épületek tetején felül tudja írni az alapértelmezett beállításokat.

A homlokzatokat azonban agresszív környezetben való működésre tervezték: a magas hőmérséklet és az időnként erős szél mellett a levegő ráadásul tele van homokkal, porral és sóval. A projekt tervezési fázisában az Arup a nem helyszíni vizsgálatok esetén követendő specifikációkat fejlesztette ki: egy teljes árnyékolóegységet 30 000 kinyitásnak és összezárásnak vetettek alá – ez 40 évnyi használatnak felel meg.

„A terv legfontosabb mozgatórugója az volt, hogy az épületből minél természetesebb legyen a kilátás, és minél kevesebb mesterséges fényt használjunk” – mondta Giorgio Buffoni, az Arup londoni homlokzatfejlesztési csoportjának munkatársa

„Az ajánlat összeállításakor volt bennünk némi aggodalom, hogy a homlokzat kivitelezői túl veszélyesnek tartják majd a projektet – mondta Buffoni. – A nyertes vállalat, a kínai Yuanda azonban élénken érdeklődött az Arup és az AHR innovatív rendszerének fejlesztése iránt.”

Maguk a tornyok távolról nézve a pálmafa törzséhez hasonlítanak. Minden oldalukat beborítja a külső árnyékolás – kivéve az északit, amely nem kap közvetlen napfényt, és a torony legtetejét, amelyet további kerámiafrittel vontak be. (Az egyik toronyban három tetőkert is található; ezeket szintén védi a külső árnyékolás.)

A lakók beltéri komfortérzetének javítása és ezzel együtt az energiafelhasználás csökkentése talán a legnagyobb kihívás volt, amellyel a tervezőcsapat szembenézett. A régió épületei klimatizáltak, és a legtöbb felhőkarcoló üvegezése erősen színezett vagy fényvisszaverő az egész évben magas napsugárzási szint miatt, így nagyon kevés természetes fény jut be az élet- és munkaterekbe.

„Ha az üveg sötét, egész nap égnie kell a villanynak, így az üvegezett épület eredeti koncepciójának épp a lényege vész el – mondja Buffoni. – Ezért a terv kulcsfontosságú mozgatórugója az volt, hogy az épületből minél természetesebb legyen a kilátás, és minél kevesebb mesterséges fényt használjunk.”

Az Al Bahr-tornyok homlokzatát úgy tervezték, hogy más, hasonló méretű közel-keleti épületekhez képest 50%-kal kevesebb legyen a belső felmelegedés. Az előzetes tanulmányok pedig azt mutatták, hogy az energián, következésképpen a hűtőközpont méretén lehetne költségeket megtakarítani.

Forrás: Autodesk blog. A cikk kivonat a The Future of Making (Az alkotás jövője) című könyvből, amelynek szerző/szerkesztője Tom Wujec és az Autodesk. A könyv azt mutatja be, hogy a feltörekvő technológiák és a tervezés legújabb módszerei hogyan alakítják át az emberek által alkotott dolgokat és magát az alkotási folyamatot.


Amennyiben szakmai ismereteit bővítené és elsőként szeretne hozzáférni a legfrissebb újdonságokról szóló hírekhez vagy cikkekhez, elég egyetlen lépés. Legyen tagja Facebook közösségünknek vagy iratkozzon fel Hírlevelünkre!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com